Az angol ifjúsági írónő nagy sikerű kamaszregényét egyáltalán nem túlzás
titkosnak nevezni; Adrian Mole ugyanis szinte kizárólag olyan dolgokat
rögzít, amelyeket a köztudottan nem kis mértékű kamasz szégyenlősség,
de a serdülő diplomáciai érzéke is tilt közszemlére tenni. Mert ki
beszélhet nyíltan "lehetetlen" anyjáról, az italos üveghez menekülő
apjáról, a családi békét feldúló és óriási hangerővel kísért különféle
eseményekről, vagy akár kamasz-szívét meggyötrő kiválasztottjáról?
Hasonló szemérmesség tiltja, hogy kendőzetlenül reflektáljon
iskolatársai esetenként alattomos megnyilvánulásaira. Hogy Adrian Mole
titkaira fény derül, mégsem baj; magyar kortársai a ráismerés örömével
fedezhetik fel bennük a rokon helyzeteket, az ismerős gondokat és
reményeket.
http://legeza.oszk.huARTHUR GOLDEN
EGY GÉSA EMLÉKIRATAI
A regény fikciója szerint egy sztárgésa mondja tollba
visszaemlékezéseit egy amerikai japanológusnak, aki kommentárok
kíséretében adja azokat közre. Az egyes szám első személyű elbeszélés
mindenesetre a klasszikus, a második világháború előtti kiotói
gésavilágot mutatja be. Verista beszámolót kap az olvasó a gésává
nevelődés nehézségeiről, zenei, táncbéli, teaszertartási finomságokról,
valamint arról, hogy mit is jelent gésának lenni: korántsem csupán
lemondást és megaláztatottságot, ám kétségkívül egy egészen sajátos, az
apácákéra igen sokban emlékeztető életformát, a nagyvilágból való
kizártságot és egy kisvilág furcsa konfliktusainak, céljainak és
értékeinek fanatikus vállalását, interiorizálását. - Az érdekes regény
inkább szociológiai, művelődéstörténeti érdeklődésű, mintsem
"háremtörténeteket" kedvelő olvasóknak ajánlható. A regényből - amely a
világ bestsetler listáinak élén áll - Steven Spielberg készített
filmet, amely már a 21. század szenzációjának ígérkezik.
http://legeza.oszk.huCHARLOTTE BRONTE
A LOWOODI ÁRVA
Először azt gondolja az ember, hogy valami egzotikus olvasmányt kapott
a mesés Indiából. A pazarul dús trópusi környezet leírása szívfájdítóan
gyönyörű. A könyv hősei, a kétpetéjű gyermek ikerpár - Estha és Rahel -
minden bogarat, lepkét, fát, a ház alatt élő folyó minden kis áramlatát
ismerik, együtt élnek vele. De a történet, a kis család tragédiája,
örök emberi dráma. A szereplők tiltott területekre tévednek.
"Törvényekkel ütköznek, amelyek előírják, kit kell szeretni és hogyan.
És mennyire."
Az írónő megrendítően ismeri a gyermeki lelket. Az ikrek, akik már az
Élet kezdete előtt együtt voltak, széttéphetetlenül tartoznak össze
egymással és szépséges édesanyjukkal, Ammuval, aki - elvált apjuk
helyett is - kétszeresen szereti őket. "Egy vérből vagyunk, Te meg én!"
- mondogatják a Dzsungel könyve egymást felismerő lakói. Ugyanevvel a
szóval erősítik összetartozásukat Ammu és gyermekei. Az élet mégis úgy
hozza, hogy el kell szakadniuk egymástól és ezt hármójuk közül csak
Ráhel képes, ha nem is teljesen sértetlenül, túlélni.
Nem elég egyszer elolvasni ezt a könyvet. Egyrészt nem elég, mert a két
idősíkon csordogáló, sokszereplős történet csak az utolsó lapokra
bontakozik ki teljes egészében. De a történet csak egy része e
könyvnek. Másodszor olvasva tárulnak fel "az apró dolgok" és a könyv
igazi szépsége a részletekben, - nem utolsó sorban a nyelvi
részletekben - van elrejtve. A ritmus, az ismétlődések, az idézetek
mind fontos elemei ennek a felejthetetlen könyvnek. Tiszta szívből
ajánlom mindenkinek
http://www.eztolvasdel.huMIHAIL BULGAKOV: A Mester és Margarita
Bulgakov 1891-ben született Kijevben, meghalt 1940-ben, Moszkvában.
Orvosi egyetemet végzett, s kezdetben katonaorvosként dolgozott. Később
felhagyott eredeti hivatásával, s minden idejét az írásnak szentelte.
Újságíró, majd a moszkvai Művész Színház rendezője lett. Írásai a
fehérek és a vörösök számára egyaránt gyanúsak voltak. Sokszor
betiltották színdarabjait. Fő műve A Mester és Margarita, csak
1966-67-ben - jóval a halála után - jelenhetett meg, kissé lerövidítve,
folytatásokban, a Moszkva c. folyóiratban. A teljes regény
Magyarországon 1969-ben jelent meg először.
Igaz, már kötelező olvasmány, de nem biztos, hogy ez jót tesz neki.
Számomra A Mester és Margarita, a KÖNYV. Olyan mint a Biblia. Szó van
benne mindenről, ami igazán fontos az ember számára: élet, halál,
szerelem, barátság, hit, alkotásvágy és még sok minden, amit majd Te
fölfedezel magadnak a regényben. Meg sem kísérelem leírni, hogy miről
szól, csak néhány fontos elemről szeretnék beszélni, ami alapján,
talán, kialakul benned valamilyen kép a regény egészéről.
Tehát, "Utánam, olvasó!", ahogy az író bíztat minket több ízben is. A
cselekmény három szinten bonyolódik:
1. A 30-as évek Moszkvája. Fergeteges humorral, gúnnyal, kritikával
mutatja be Bulgakov a szovjet emberek hétköznapjait, mentalitását.
Különösen akkor vitriolos a tolla, amikor a hozzá oly közel álló
irodalmárokról, művészekről ír. Mindenki megkapja a magáét, legyen az
egy félelmetes hatalmú, ám ostoba irodalomkritikus, egy korrupt
lakóbizottsági elnök vagy egy másodrendű frissességű halat árusító
büfés. De a legmaróbb gúny mélyén is érződik az író, orosz emberek
iránti szeretete.
Ebben a részben találkozunk először Wolanddal (a Sátánnal) és díszes
kíséretével, Korovjovval, aki pepita zakót, zsokésapkát, csíptetőt hord
és mellékállásban karnagy, Azazelloval, aki alacsony, vörös hajú és a
szájából kilóg egy szép kis agyar, Behemóttal, a nagy fekete kandúrral,
aki egy kedves tréfamester s Hellával, a szép és ledér szobalánnyal. Ők
azok, aki varázslataikkal, csínytevéseikkel fenekestül felfordítják a
moszkvaiak életét. Itt aztán szárnyalhat a képzelet, tobzódhatunk a
csodás, fantasztikus elemekben. Hamar a szívünkbe zárjuk az egész
kompániát, hiszen - bár próbálják titkolni -, tele vannak érzelmekkel,
annyira emberiek, és nem utolsó sorban igazságot osztanak. Woland, mint
tudjuk, "� az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel."
Margaritával együtt meghívást kapunk a Sátán báljára, ami - mondanom
sem kell -fantasztikus, ördögi élmény. Úgy láthatjuk a pompás termeket,
ételeket, italokat, a bálozok végeláthatatlan sorát, halljuk a zenét,
mintha filmet néznénk egy moziban. Tökéletesen egyetérthetünk Margarita
és Korovjov szavaival: mindannyian el vagyunk ragadtatva.
2. Mester és Margarita története. Egy gyönyörű, szép szerelmi szál.
Margarita férjes asszony, aki egész addigi életét, biztonságos jólétét
feláldozza szerelméért. A Mester (Margarita nevezte el így) író, aki
megírta élete fő művét, egy regényt Ponczius Pilátusról és Jesua
Ha-Nocriról. A két ember kapcsolatát teljesen új dimenzióban láttató
regény gyönyörű, tökéletes, de természetesen a 30-as évek Moszkvájában
álmodni sem lehet a kiadásáról. (Ahogy Bulgakov regényének kiadásáról
sem.)
Az író nagy-nagy szeretettel, de némi malíciával ábrázolja a Mester és
Margarita kapcsolatát. A romantikus szerelmi történet olyan, mint
amilyenről mindenki álmodik, de ami szinte senkinek sem adatik meg, és
ezt Bulgakov is jól tudja.
3. Pilátus és Jézus kapcsolata. A Mester regénye, regény a regényben.
Ez a bibliai történet, talán a könyv leggyönyörűbb része. Itt egy
merőben más Pilátussal, Jézussal és Judással találkozhatunk, mint
amilyeneket a hittanórákon ismerhettünk meg. Ezek a szereplők nem
fekete-fehér sematikus figurák, hanem élő, szenvedő, érző, gondolkodó
emberek. Talán, ez az a rész, ahol a legszebb a regény nyelve. Egy kis
ízelítő:
"A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme
elől a gyűlölt várost. Eltűntek a templomot a félelmetes
Antonius-bástyával összekötő függőhidak, s az égből leereszkedő
feketeség elöntötte a hippodrom szárnyas isteneit, a lőréses falú
palotát, a karavánszerájt, az utcákat, a tavakat Elveszett Jerusalem, a
hatalmas város, mintha sosem létezett volna. Mindent felfalt a
sötétség, amely megriasztott minden élőlényt Jerusalemban meg a város
környékén. A félelmetes felleg a tenger felől érkezett, a tavaszi
Niszán tizennegyedik napján, estefelé." Hát, nem gyönyörű?
Aztán Pilátus visszatérő álma: " amikor alszik, mindig ugyanazt látja:
a holdsugárösvényt, szeretne végigmenni rajta, és Ha-Nocrival, a rabbal
beszélgetni, mert azt állítja, valamit elfelejtett vele megvitatni
akkor régen, a tavasz Niszán hónap tizennegyedik napján. De jaj,
sohasem sikerül elindulnia a holdsugárösvényen, és senki sem lép oda
hozzá."
A három szint, amiről beszéltem, természetesen nem választható külön,
szorosan kapcsolódnak egymáshoz, s a szereplők ki-be járnak bennük,
mint ahogy összefonódik a regényben a valóság és a fantasztikum, a
szatíra és a dráma, a groteszk és a hibátlan szépség, az emberi butaság
és az elvont filozófia. Így kerek és egész, ilyen a mi világunk.
Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy olvassátok, olvassátok
minél többen, mert ez egy igazán magával ragadó, varázslatos,
fergeteges, elbűvölő olvasmány!!!
http://konyvbarat.gportal.hu