Az
Óperenciás tengeren is túl - lehet az internettel olvasásra nevelni?
2010. március 27. szombat, 00:00 Benedek Janka
Forrás:
Szándékom szerint ebben a cikkben
kísérletet teszek arra, hogy az olvasás egyik "ellenségét" - az
internetet - az olvasóvá nevelés szolgálatába állítsam.
Megrögzötten állítjuk, hogy az olvasás - mint szórakoztató tevékenység -
háttérbe szorulásáról az elektronikus eszközök tehetnek. Én azonban úgy
gondolom, hogy a technikai fejlődés elkerülhetetlen, természetes következménye
annak a tudásnak, amit az emberiség felhalmoz. Különösen furcsa lenne, ha
informatikus könyvtáros hallgatóként most a technika ellen kezdenék hadakozni,
és fennhangon hirdetném, hogy az új technológiák, az új szabadidős formák
pedagógiai szempontból károsak. Azt sem hinném, hogy mikor olvasásról
beszélünk, akkor elszántan kéne ahhoz ragaszkodnunk, hogy az igazi olvasás a
papíralapú könyvek bújása. Egy internetes cikk, novella, vagy vers olvasása épp
olyan egyenrangúnak számít szerintem, mintha egy keménykötéses
novellagyűjteményt vennénk a kezünkbe.
Nem a modern technika az ellenség
Rendezhetünk
boszorkányüldözést, hadat üzenhetünk az internetes portáloknak, a tv
csatornáknak, de ez felesleges harc. Lássuk be: a modern technológiákra valóban
szükségünk van, valós a hasznuk, és olyan visszafordíthatatlan változásokat
hoztak a kommunikációban, az egész életünkben, amit nem hinném, hogyha őszintén
belegondolunk, valóban semmissé akarnánk tenni. Inkább azt kéne felismerni,
hogy végre teret és filléres lehetőségeket nyertünk arra, hogy emberek
tömegeihez elérjünk, hogy újra eszükbe juttassuk az olvasás örömét. Úgy hiszem,
nem maga a fejlődés, az eszközök, a technológia, de még nem is a változás a
baj, hanem az, ahogy ezeket használjuk.
A 20.-21.
század rengeteg olyan eszközt adott a kezünkbe, amik pedagógia szempontból is
hasznosak lehetnének, mi mégsem aknázzuk ki őket megfelelően. Az internetet már
egyre szívesebben, és egyre hatékonyabban használják oktatásra és tanulásra,
kihasználva az általa nyújtott előnyöket. De azt még nem sikerült felismernünk,
hogy az internet társunk, segítségünk és eszközünk lehet abban is, hogy a
gyerekekben – de akár a felnőttekben – újra felébresszük a kedvet a „minőségi
olvasás” iránt.
A meseoldalak lehetnének a
tökéletes példák arra, hogy az internet megfelelően használva egy új eszköz és
segítség lehetne abban, hogy felneveljük a jövő kis könyvmolyait.
Hozzuk divatba az olvasást
Ahogy az
elektronikus eszközök - például a tv, a videojátékok és az internet - egyre
nagyobb teret nyertek, az olvasás - mint szórakozás - egyre inkább a háttérbe
került. Ma már a kisgyerekek is csak akkor olvasnak könyvet, ha azt az
iskolában kötelezővé teszik. A diákok számára már nem vonzó szabadidős
tevékenység „pöttyös könyveket”, vagy kalandregényeket olvasni. Egyetemistaként
az előadások, kötelezők, a tanulás után már máshogy, aktívabban akarunk
kikapcsolódni. A felnőttek is egyre kevesebb könyvet vesznek le a polcról,
előbb leülnek TV-zni, vagy számítógépen játszani, mint elővennének egy regényt
vagy verseskötetet. S ami talán még szomorúbb: ha mégis szórakozásként előkerül
egy olvasnivaló, az az esetek nagy többségében biztosan egy népszerű, ám
sokszor kevés „többlet-tartalommal” bíró ponyva lesz.
Ha azt
vizsgáljuk, milyen pozitív hatással lehet az internet az olvasási szokásainkra,
a legkézenfekvőbb, ha a szemlélődés során először a gyerekeket célzó internetes
alkalmazásokat vesszük górcső alá. Azzal, hogy a TV, a számítógép a háztartások
állandó eszköze lett, elkerülhetetlen, hogy már a legkisebbek is kapcsolatba
kerüljenek vele. Nincs is ezzel semmi gond, ügyelve arra, hogy mindez a
megfelelő módon történjen. Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy szánt
szándékkal mellőzzük ezeket a technológiákat az otthonunkból, hiszen a gyerekek
szociális fejlődéséhez is fontos, hogy megismerkedjen például az internettel.
Mikor eléri azt a kort, amikor képes felfogni, megérteni a dolgokat, érdemes
megmutatni neki és közösen megismerkedni a számítógéppel. Hiszen akármennyire
tiltjuk őt gyerekkorában, kamaszként már biztos, hogy az élete része lesz a
technika.
A
megismerkedés és az olvasóvá nevelés első lépcsőfoka a interneten éppen ebből
kifolyólag a meseoldalak. Azaz csak lennének a meseoldalak, ha a magyar
internetes portálok között nem csak 1-2 erre alkalmas weboldal lenne található.
Egy alaposabb internetes kutakodás után egyértelműen kiderült, hogy a magyar
oldalak többsége a legkisebb mértékben sem alkalmas arra, hogy a gyermekek
látogassák őket.
A követendő minta
Először
szeretném bemutatni azokat a pozitív példákat, amik előrevetítik,
mennyiféleképpen lenne használható az internet, már az egészen kicsik
nevelésében is. Ilyen például az egyszervolt.hu vagy
a népmese.hu és a mesebirodalom.hu is. Ezeket az
oldalakat megnézve látható, hogy az internet képes olyan többlet-tartalmat adni
a szöveges mesékhez, amire egy könyv nem képes. A képernyőn birka rohan át, a
mesefigurák beszélnek, a különböző gombok különböző hangokat adnak ki. A mese
összekapcsolódik a játékkal, a szórakozással, akár egy bábelőadásban. Amíg a
szülő mesél (még idegenül hangzik, de reméljük az, hogy a szülő és gyermeke
együtt ül a gép elé, akár mesét olvasni, az előbb-utóbb természetessé válik) a
gyerek a mesén túl élvezheti az internet által nyújtott interaktivitást úgy,
hogy tudat alatt az olvasás és az internet összekapcsolódik, ahelyett, hogy
ellenségei lennének egymásnak.
A lehetőség adott, mégsem
használjuk ki
Nem konkrétan
az olvasás, de a mesélés témájába tartozik az a magánszemély által
készített diafilmes blog, ami
kiemelkedőnek mondható a tartalmat tekintve. Ezeknek a rendkívüli gondossággal
összegyűjtött filmeknek a közös levetítése, vagy akár a frissen olvasni megtanult
gyermek saját szórakoztatására történő nézegetése bármelyik kicsit lekötné. És
természetessé válna számára az, hogy az internet olvasásra is használható.
Jobban kiaknázható lenne a Petőfi Irodalmi Múzeum Által üzemeltetett Digitális
Irodalmi Akadémia (DIA) is, ahol például megtalálható, és teljességében
elérhető a híres meseíró, Csukás
István életműve. Sőt, a Pim által működtetett PIMKÓ is
egy olyan próbálkozás lehetne, amit érdemes lenne továbbfejleszteni. Egyre több
az olyan dolog az interneten, amire pedagógiai szemmel is érdemes lenne
odafigyelni. Ilyen például a meseútja.hu,
ami épp „egy olyan országos olvasóvá nevelő program, melyhez önkéntes alapon
csatlakoznak a gyermekek olvasásáért felelősséget érző szervezetek,
intézmények. A project célja, hogy szakmai támogatást nyújtson mindazoknak,
akik gyermekkel foglalkozva olvasási nehézségeket, az olvasási kedv romlását
tapasztalták” (idézet: meseútja.hu).
De az amimeséink.hu oldalon
épp a gyermekek küldhetik be saját maguk által szerzett meséiket. A mese.tv videókon keresztül célozza meg a
kicsiket, ami ugyan a mese modern felfogása, de éppen úgy ösztönözhet egy
mesekönyv kézbevételére.
Elrettentő példák
De sajnos azt
kell mondanunk, hogy a negatív, elrettentő példa több, mint azok az oldalak,
amik dicséretet érdemelnek. A mesekastély.hu
oldalon például crazy
frog videókat nézhetnek a gyerekek, ami valljuk be, nem éppen az, amit
egy nevelésre szánt oldaltól elvárnánk. A sok rossz példa közül még egy olyat
emelnék ki, ami szerintem minden hibát felvonultat, amit egy gyermekeknek szánt
oldalon el lehet követni. Ez az oldal pedig a meselnektekcsorimama.gportal.hu.
Az oldal mind tartalmilag, mind a kivitelezést tekintve alkalmatlan a
nevelésre, még a gportal-os oldalakhoz szokott felnőtt szemnek is bántó.
A bazsumesél oldalon
fellelhető rengeteg mesét is a borzasztó, és igénytelen kivitelezés teszi
élvezhetetlenné.
Természetesen
nem az az alapkövetelmény, hogy minden oldal többszázezres állami támogatásokból
létrejött, flash-es csodavilág legyen. De sajnos megfigyelhető, hogy
Magyarországon nagyon gyerekcipőben jár még az, hogy a kicsikhez szóljunk az
interneten keresztül. Pedig kéne, mert az olvasóvá nevelés első lépése talán
éppen az lenne, hogy az olvasás varázsát összekapcsoljuk a számítógépezés
nyújtotta többletélménnyel.
Hol vannak az amatőr meseírók?
Az is szomorú,
hogy a legtöbb oldal ugyanazokat a meséket kínálja. Valószínű éppen egymástól,
vagy már feldolgozott adatbázisokból szerzik a szabadon felhasználható
népmeséket. Pedig az internet segítségével azok az amatőr, ám sokszor
hihetetlenül tehetséges meseírók is közönséghez juthatnának, akiknek
nyomtatásban nincs lehetőségük megjelenni. Az internet annak is teret adhatna,
hogy az amatőr meseírók kapjanak egy kis figyelmet, hogy a kiadásig el nem
jutott, de remek versek, mesék megtalálják a közönséget. De nem, valahol ezek a
mesék elvesznek. Ez, az amatőr, ám minőségi meseíró-kultúra Magyarországon még
nem ütötte fel a fejét.
Le kell dönteni a
sztereotípiákat
Nem azt várom,
hogy minden oldalon egy flash-es mesevilág elevenedjen meg. Egy egyszerű
letisztult oldal, ami a mesékről szól, elég lenne. De őszintén mondom, soha nem
gondoltam volna, hogy mikor mesék után kutatok, ezekre bukkanok. Egyetértek
azzal, hogy a gyerek ne feltétlenül az internetről olvasson mesét. De ez
álszentség: mert filmet nézhet a gépen és az interneten, játszhat a
számítógépes játékokkal. Ha már odaengedem a kicsit a géphez, meg a nethez,
akkor miért nem figyelünk oda arra, hogy mesék is legyenek, hogy olvassanak? A
szülő meg csodálkozik, hogy a gyerek csak játszik, meg videót néz... Éppen
ezzel tudnánk megerősíteni bennük azt, hogy az internet nem csak játékra, meg
videók nézegetésére van. Így nevelnénk olyan olvasókat, akik a neten is, és
valószínű nyomtatott könyvet is szívesen olvasnak.
Linkek
Ez még rendben van:
egyszervolt.hu
népmese.hu
mesebirodalom.hu
PIMKÓ -
ebből jóval többet ki lehetne hozni, hiszen a DIA-n is fenn van pár mese Pl:
a Süsü
mesetv.hu - a mese modern felfogásban,
videók
gyereksarok.kikoto.net - a
tipikus hiba, ezek a mesék millió helyen fenn vannak a neten
Diafilmek - a designt leszámítva
fantasztikus gyűjtemény
diavetítés - alacsonyabb
színvonal
mesevilag - ez még elmegy, ugyan a tartalom nagy része máshonnan van
linkelve
Amit nem kéne:
mesekastély.hu - crazy frog videók
bazsumesél.maci.hu - rengeteg
mese, mérhetetlen igénytelenség. Nem ragaszkodok flash-es, mozgó rajzfigurás
oldalakhoz, de azért ha már nevelő jelleg, legyen már egy színvonala... másik példa vagy ez de EZ MINDENT VISZ
Erről miért nem hallunk?
meseútja.hu - "Mese útja egy
olyan országos olvasóvá nevelő program, melyhez önkéntes alapon csatlakoznak a
gyermekek olvasásáért felelősséget érző szervezetek, intézmények. A project
célja, hogy szakmai támogatást nyújtson mindazoknak, akik gyermekkel
foglalkozva olvasási nehézségeket, az olvasási kedv romlását tapasztalták."
amimeséink.hu - versenyre
beküldött gyerekversek
Aki még szemezgetne: mese.lap.hu, gyerekirodalom.lap.hu