Paparazzi-fotó Salingerről a kilencvenes évek közepéről

A Kilenc történet (1953) címmel megjelentett novelláskötetben bukkan fel először a Glass-család, amelynek sorsát Salinger ezután következő műveiben önkényes időrendben meséli. A család - Holden Caulfieldéhoz hasonlóan - New York-i felső középosztálybeli értelmiségi közegből származik, a hét gyerek mindegyike kimagaslóan intelligens. Az Ilyenkor harap a banánhal című elbeszélés a legidősebb gyerek, Seymour öngyilkosságát meséli el.

Az 1961-ben Franny és Zooey címmel egy kötetben megjelentetett két kisregény a Glass-család két legfiatalabb tagjával foglalkozik. Salinger utolsó könyve 1963-ban jelent meg, és szintén két kisregényt fog egybe: a Magasabbra a tetőt, ácsok az író alteregójának tekintett Buddy Glass életének egy epizódját meséli el, a Seymour: Bemutatás-ban pedig Buddy beszél a halott Seymourról.

J. D. Salinger legutolsó publikált műve egy elbeszélés, ami 1965-ben, a New Yorker-ben jelent meg Hapworth 16, 1924 címmel, és Seymour Glass gyermekkori leveléből áll, amit 1924-ben egy nyári táborból írt szüleinek.  Sokáig úgy volt, hogy az elbeszélés könyv formájában is megjelenik, de az író az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a már kinyomtatott könyveket be kellett zúzni.

Salinger elszigeteltségéhez makacsul ragaszkodott: 1980-ban (a Boston Globe-nak) adott utolsó interjúja óta nem állt ki a nyilvánosság elé. Az elmúlt években többször fordult bírósághoz, hogy megakadályozza a róla szóló írások megjelenését, beperelt például egy svéd szerzőt, aki  Sixty Years Later: Coming Through The Rye címmel megírta a Zabhegyező folytatását, és egy életrajzi mű szerzőjét (a brit Ian Hamilton), aki az író leveleit tette közzé a kötetében. 1953-ban költözött Cornish-ba, egy kisvárosba New Hampshire államban, ahol kétméteres kerítéssel vette körbe a házát. Ritkán nyilatkozott, és fénykép is kevés készült róla.

1949-ben született meg a My Foolish Heart  című film Salinger Ficánka bácsi Conneticutban című novellája (a Kilenc történet egyike) alapján. A főszereplőnőt, Susan Haywardot Oscarra jelölték, de a film mégsem tetszett az írónak, ezután mereven elzárkózott műveinek megfilmesítése elől. Nemet mondott Steven Spielbergnek, Billy Wildernek (a Van, aki forrón szereti és az Alkonyat sugárút rendezője) és a BBC-nek is.

Fiatalkorában udvarolt az ismert amerikai drámaíró, Eugene O'Neill lányának, aki azonban inkább Charlie Chaplinhez ment feleségül. Egy rövid és rosszul sikerült házasság után kilenc évvel (egy Sylvia nevű német asszonyt vett feleségül), 1955-ben, 36 évesen vette el a 19 éves Claire Douglest, aki egyetemi tanulmányait hagyta félbe, hogy hozzámenjen a remeteségben élő íróhoz. Két gyermekük született, Margaret és Matthew, de házasságukat megmérgezte az elszigetelt életvitel. Végül 1966-ban váltak el.

A válás után fiatal lányokkal volt viszonya, az akkor 18 éves Joyce Maynard felnőtt fejjel írta meg és adta közre kíméletlenül leleplező memoárját (At Home In The World, 1999) a szerzőről. Salinger több futó viszony után végül egy Colleen nevű nőt vett el, akivel ha igaz, élete végéig együtt élt.

Forrás: Origó